20. nap
Máris itt a napi feladatod.
Néhány éve reggel volt egy pillanatom, amikor ránéztem magamra “kívülről”. A taposógépen álltam éppen, egyik kezemben fogkefe, másikban telefon, beszélgetés közben pedig emaileket olvastam a szemmagasságba felpolcolt laptopomon. Néha eltakartam a telefon mikrofonját a fogkefés kezemmel, amíg rászóltam a kutyára, vagy igyekeztem gyereket nevelni, és megkaparintani a távirányítót hogy ne nézzen lövöldözős mesét.
Amikor a baratnőm a vonal másik végén feladta a reménytelen küzdelemet, hogy normális emberi kommunikációt folytasson velem, rádöbbentem, hogy ez nem lesz így jó. Egyszerre csinálok 5-6 dolgot, mégis ahelyett, hogy azt érezném, hogy hú de hatékony és időmanagement-guru vagyok, inkább egy állandóan kapkodó, szétszórt, a barátainak idegeire menő kütyüfüggőnek tűnök.
Tehát. Önmegvalósító, karriertudatos nagyvárosi nőként élünk, amivel nincs is semmi baj. Akkor van baj, ha a karriertudatos önmegvalósítós nagyvárosiaskodás odáig fajul, hogy azt érzed, túl sok az infó, az inger, a feladat, képtelenség a végére érni, nincs nyugvópont, nincs meg az elvégzett, befejezett munka felett érzett öröm, nincs pont, nincs pipa. Nem csak az észt osztom, én is voltam hasonló helyzetben, a barátaim sokáig azzal szívattak, hogy ki kell operálni a mobilt a kezemből.Döbbenten kérdeztem a társaságomat: most komolyan, ki az, aki éjszakára kikapcsolja a mobilját? Ki az, aki nem csekkolja negyed óránként az emailjeit? Ki az, akinek nem ismerős az a frusztráló érzés, amikor csippan a telefon, és egyszerűen meg KELL nézni, ki írt, mi történt. A szeretteim sokáig megértőek voltak, mondván, lelkiismeretes pszichológusként, vállalkozónőként nyilván fontos a munkám, érthető, hogyha ezzel kelek, ezzel fekszem…de egy ponton a legtürelmesebb családtagoknál is betelik a pohár!:-)
Hát, döbbenet, de vannak még ilyen bölcs emberek, akik ellenállnak a FOMO (fear of missing out) nyomásának. És nagyon úgy fest, hogy nekik van igazuk.Kezdjük az alapoknál.
1. lépés Kapcsold ki a telefont.
2. Gyakorold az itt következő egyszerű feladatokat! Folytatása következik.
Tudatos jelenlét gyakorlatai
- Testpásztázás
Irányítsd teljes figyelmedet tudatosan a testedre! Semmit nem kell csinálnod, sem ellazulni, sem megnyugodni, egyszerűen figyeld meg és tudatosítsd testi érzeteidet!Ne várd, hogy bármi is megváltozzon, csak pihentesd meg figyelmedet fejtetőtől a lábujjak végéig minden egyes testrészeden, és elfogadó módon figyeld a tested. Amikor észreveszed, hogy elkalandoztál- ami teljesen természetes dolog- akkor anélkül, hogy ítélkeznél magad felett, egyszerűen gyengéden tereld vissza figyelmedet a testedre.
- Légzésfigyelés
Mindig velünk van, így ez az eszköz bármikor elérhető a számodra is. Nem kell megváltoztatnod, csak figyeld meg a légzésedet, ez a legegyszerűbb út a jelenbe.
- Hangok megfigyelése
Figyelmedet irányítsd tudatosan a környezet hangjai felé, és hagyd hogy mindegyik tudatosuljék benned. Ne értékeld őket- ha elkalandozna a figyelmed, finoman tereld vissza.
- Ülő meditáció
A test, a légzés és a környezet hangjainak megfigyelése utána figyelmedet fordítsd tudatosan az érzéseidre, gondolataidra. Vedd észre, hogy azoki folyamatosan jönnek-mennek, változnak. Ne kapaszkodj beléjük, ne küzdj ellenük, csak figyelj. Ha azon kapnád magad, hogy hosszabban elidőzöl egy gondolatnál, egyszerűen csak figyeld meg, hogy miképpen fejti ki máris erősebben a hatását rád.
- Éber figyelemmel kísért testgyakorlatok
Bármilyen egyszerű mozdulat, testgyakorlás alkalmas arra, hogy éber figyelemmel kövesd testi érzeteidet.
Milyen érzések és gondolatok merülnek fel benned a gyakorlat készítése közben. Nagyon sok mindent összeírhatsz! Ugye, nem is olyan egyszerű?
Holnap újra találkozunk, izgalmas új vizekre evezünk. Jó gyakorlást kívánok!