229. nap

Elő a füzetekkel, jöhet a nap feladata. Továbbra is az önismeret a fő témánk. 

Készíts elmetérképet!
 

Az elmetérkép nem más, mint egy strukturált jegyzet, ami annyiban különbözik a hagyományos formától, hogy jobban alkalmazkodik agyunk igényeihez.

Mik is ezek az igények? Agyunk képességeit két kategóriába tudjuk sorolni: a jobb- és a bal agyféltekés tulajdonságok csoportjaiba. (Ma már igazolt, hogy fizikailag nem ennyire egyértelműek az elkülönülések, de szimbolikusan még mindig megmaradt ez a csoportosítás.)

Jobb agyféltekés tulajdonságok:

• zene
• ritmus
• színek
• érzések
• képzelet

Bal agyféltekés tulajdonságok:

• számok
• logika
• sorrendiség
• írott szöveg
• nyelvek

Ebből már látható, hogy a hagyományos jegyzetek (fentről lefelé, balról jobbra, nyomtatott szavakkal, szigorú renddel) csak a bal agyféltekés tulajdonságainkat használják. De mit csinál eközben a jobb agyféltekénk? Unatkozik, elfoglalja magát, és zavarja a bal agyféltekénket a munkában – elkalandozik, ábrándozik, dúdol, dobolásra készteti az ujjunkat. Nyilvánvalóan sokkal hasznosabb lenne, ha agyunk minél nagyobb részét munkára tudnánk bírni.

Ehhez persze először látnunk kell, hogyan dolgozik az agyunk, milyen módszerrel tekint át, dolgoz fel egy témát. Az agyunk a következőképp működik: egy központi képhez (témához) asszociációk segítségével kapcsol új fogalmakat, eközben képeket, hangokat, érzéseket idéz fel, amelyek néha logikusan, néha emocionálisan, minden esetre erősítik ezeket az asszociációkat.

Ha egy ilyen információhalmazt hagyományosan és illedelmesen le szeretnénk jegyzetelni, akkor ki kell gyomlálnunk belőle nagyon sok mindent: a képeket, a színeket, az érzéseket, az asszociációkat. Ez egyfajta kényszerített módszer, ami ráadásul nehezíti az eredeti ismeretanyag visszaidézését is, hiszen a “kapaszkodókat” kötelességszerűen kiszűrtük. Olyan ez, mintha úgy akarnánk jó eredményt elérni a futóversenyen, hogy közben arra kényszerítjük magunkat, hogy csak az egyik lábunkon ugráljunk, miközben másnak akár futnia sem kell mellettünk, már azzal is leköröz, ha egyszerűen csak mind a két lábát használva végigsétál a pályán.

A hagyományos jegyzeteléssel szemben az elmetérkép a bal agyféltekés tulajdonságok mellett (szavak, számok, sorrendiség, logika) felhasználja a jobb agyféltekés tulajdonságainkat is (képek, színek, érzések).

Hogyan készítsünk elmetérképet?

Az elmetérkép készítésének szabályai:

Fordítsd el a lapot vízszintes irányba! A függőleges irányú lap szintén egy kényszerített módszer, természetes csak akkor lenne, ha a szemeink függőlegesen egymás fölött helyezkednének el. De mivel a szemeink helyzete vízszintes, ezért a látómezőnk is vízszintes kiterjedésű, és így a vízszintes formátumú lapot sokkal jobban ki tudjuk használni és áttekinteni.

Használjunk egy központi képet kiindulásnak! Emlékezz, az agyunk természetes munkája során is így dolgozik: egy központi fogalomhoz (ami általában képileg is megjelenik “lelki szemeink” előtt) kapcsolja hozzá asszociációit.

Kapcsolj elágazásokat a központi képhez! Azokat a vázlatpontokat, amelyeket a lapon aláhúzással kiemelnéd és alá sorakoztatnád a vázlatpontjaidat, itt tedd a főbb ágainkra, majd ezeket tovább ágaztatva írd fel a részleteket az asszociációid mentén. Ez a forma azért is praktikus, mert míg a hagyományos jegyzetet nagyon nehéz bővíteni, ha már a pontokat leírtuk, az elmetérképbe nagyon egyszerű beszúrni valamit, ha utólag jut eszünkbe.

Használj színeket és képeket! Hogy miért? A válasz lehetne egyszerűen annyi, hogy “mert így szebb”. Talán vonzóbb az a tény, hogy az elmetérképre felkerült információk így könnyebben memorizálhatók vagy jobban inspirálják a további munkát, bővebb asszociációra adnak lehetőséget. De ez csupán annak a következménye, hogy agyunknak jobban tetszik a színes, képekkel tűzdelt, mókás ábra, és ezért szívesebben dolgozik vele.

Miért használjunk elmetérképet?

Mert könnyed, természetes, mókás, kreatív, egyedi, hatékony, és rengeteg dologra lehet használni.

Na de mire lehet használni?

Lényegében bármire, amire egyébként egy papírt, egy ceruzát és írott szavakat használnánk. Használhatjuk szervezésre, tervezésre, rendszerezésre. Használhatjuk listák készítésére, gyűjthetjük így a tennivalóinkat, írhatjuk így a bevásárló listát vagy a csomagolólistát utazás előtt, készíthetjük így az ajándéklistát karácsonykor.

Rendkívül hatékony eszköz tanuláskor. Ha így jegyzetelünk egy előadáson, sokkal több minden megragad az emlékezetünkben, már csak egyszerűen azért is, mert az agyunk mindkét fele részt vett általa a tanulásban, nemcsak a bal jegyzetelte a logikusan elrendezett sorokat, miközben a jobb a felhőknek próbált formát találni, a rádióban hallott dalt dúdolgatta és dobolt a térdünkön. Ezen kívül a színek és a képek sokkal könnyebben memorizálhatóvá teszik a lejegyzetelt anyagot.

Használhatod egy könyv (vagy könyvkupac…) feldolgozásakor, vagy bármilyen téma összefoglalásakor. Csak el kell helyezni a lap közepén a kiinduló témát, és a főbb vázlatpontok mentén egyre részletesebben hozzákapcsolni az anyag vázlatát. A fent említett számos ok miatt jegyzetelni is élvezetesebb így, és a későbbi tanulási folyamat is sokkal könnyebb lesz, mert a számos bevetett eszköz megkönnyíti az információk felidézését és a természetes (tehát nem mesterséges, ráerőltetett) asszociációk kibontakoztatását.

Használható például az ötletek papírra vetéséhez, amikor annyiban jobb egy hagyományos papír-ceruza jegyzetnél, hogy a színek, formák, képek használata jobban megragadja és aktívabb munkára készteti az agyat, mintha csak szavakat használnánk, valamint az elmetérkép formája lehetőséget ad új kapcsolatok felfedezésére, tehermentesíti az agyat a kényszerű, csökönyös gondolkodásmód alól. Ha egy kis háttérzenével kombinálod, úgy már valóban szinte minden részét munkába állítja agyadnak.

Remélem, felkeltettem az érdeklődést az elmetérképek iránt. Elő a színes ceruzákkal!

Milyen érzések és gondolatok merülnek fel benned a gyakorlat készítése közben.  Nagyon sok mindent összeírhatsz! Ugye, nem is olyan egyszerű? 

Holnap újra találkozunk, izgalmas új vizekre evezünk. Jó gyakorlást kívánok!