8. fejezet

Bemutatom egy átlagos hétköznapomat, mert ebben elbújtatva nagyon sok személyes hatékonyságfokozó és időmanagement technikát megtalálhattok. Biztos vagyok benne, hogy jópár neked is segíteni fog a napjaid szervezésében és stresszmentesítésében.

Reggel általában 6:30-kor kelek. Nem kell keltenem a fiamat, ő már általában ébren van, gyakran már fel is öltözött az előző este kikészített ruháiba.

Ragaszkodom a reggeli szeretgetéshez, ölelgetéshez, úgyhogy van egy szundinyi időnk “kuculni” van hogy ő is bebújik még mellénk.

Amíg ő megcsinálja a kávémat, én gyorsan összedobok neki egy lightos reggelit és kikészítem a vitaminját.

Amíg ő eszik, én leviszem a kutyákat, megreggeliztetem, megetetem őket. 7:15- kor indulunk. Az ajtó mellett van egy tábla, mint az iskolákban, krétával lehet rá írni.

Itt vannak a napra vonatkozó legfontosabb feladatok, elintéznivalók, ide írjuk fel, mi hiányzik már a hütőből, stb. ez nem naptár, nem itt vezetem természetesen a pácienseim listáját, azt az online bejelentkezési rendszer automatikusan az online naptáramba helyezi.

Itt a csip-csup dolgok, extrák, apró üzenetek vannak, pl. ma Beninek ünneplőbe kell mennie iskolába.

Elfogyott a rizstej, ilyesmik. Jó, hogy nem kell fejben tartani mindent!

A tábla mellett, az ajtóval szemben van egy másik rész, az ún. víziófalam. Erre is vetek egy pillantást, mielőtt elindulok és elkezdem a napot.

A falon képek, képeslapok, kinyomtatott e-mailek formájában ott vannak az eddigi eredményeim és pácienseim köszönőlevelei, és fent van az is, hogy mi mindent szeretnék elérni még, miért dolgozom nap mint nap. Később, nap közben,a mikor levelezem vagy a számítógépen dolgozom és megnyitnám a Facebookot, felidézem a víziófalamat és megkérdezem magam olykor- olykor a nap folyamán: Ez, amit most csinálok, mennyiben szolgálja a céljaimat?

Beviszem a fiamat az iskolába, útközben beszélgetünk, tervezgetünk vagy idióta reggeli rádióműsorokat hallgatunk.

Visszafelé dugó szokott lenni, ezt elkerülendő van, hogy kihangosított telefonálásra használom az időt, vagy van, hogy már ekkor beugrom az iskolához közeli edzőterembe, hogy letudjam a napi egy órás mozgásadagomat.

Ez kedvemtől függően futás- télen sajnos kizárólag futópadon-, taposás vagy egyéb kardió.

Csoportos órára nem járok mert az edzők általában nem értenek a gerincbarát technikákhoz, egyedül edzek. Ez remek lehetőség nekem egy kis me-timera, ilyenkor futás közben zenét hallgatok, taposás közben olvasok vagy megtervezem és időzítem a napi Facebook posztjaimat az oldalaimon, beszélgetek a barátaimmal, érdeklődöm a hogylétük felől.

Negyed tízig edzem, háromnegyed tízre lezuhanyozva, hajat mosva otthon vagyok.

Megiszunk egy kávét a párommal, még egyszer megsétáltatom a kutyákat, aztán elvégzek egy rövid relaxációt a MosolygóMajomról, mindig mást.

Ez segít fókuszáltnak, kiegyensúlyozottnak maradnom a nap folyamán. Nagyjából tíz-negyed tizenegytől a számítógépemen dolgozom otthonról. Először is szortírozom az e-mailjeimet, megválaszolom a fontosakat, gondozom a weboldalaimat, megnézem a hozzászólásokat, számlákat írok, és az aktuális könyvemen, tréningemen vagy blogbejegyzésemen dolgozom.

Nekem nagyon bejön, hogy a legfontosabb vagy legnehezebb feladattal kezdek, s ha az megvan, már sikerélménnyel indítom a napot, és könnyeden veszem az akadályokat. Időről-időre, de legalább két óránként szünetet tartok, nekem erre remek aprópó a kutyák, akikkel egy kicsit törődni, foglalkozni kell.

12-13 körül egy gyors, finom, egészséges ebédet eszünk, általában egy villámgyors zöldségkrémlevest vagy salátát dobunk össze, együtt eszünk, aztán én átteszem a székhelyemet a rendelőbe, ami negyed óra autóútra van tőlünk.

A nap további részében egészen késő estig, fél nyolcig, fél kilencig a pácienseimmel vagyok. Egy óra szünetem van, ekkor elugrok a fiamért, megcsináljuk a házit, kutyázunk, vagy nassolunk.

Ha nem én megyek aznap a fiamért, akkor ezt az órát igyekszem közös kávézással tölteni a barátaimmal, figyelek a szociális kapcsolataim ápolására.

Ha éppen nincs találkozó megbeszélve, akkor kiugrom a postára, feladom a heti csomagokat.

Este levezetésként húsz percre beülök a szaunába, veszek egy gyors fürdőt, hazamegyünk, főzünk, eszünk, mesét olvasunk.

Negyed tízre a fiam ágyban van, ekkor még egyszer ránézek az e-mailekre, vagy ha van valami sürgős írnivaló, még dolgozom rajta egy kicsit.

Később megnézünk egy sorozatot, vagy csak beszélgetünk egy pohár bor mellett, éjfélkor van az utolsó kutyaséta, ezután még pakolászom rendezem a lakást, megvacsoráztatom az ebeket, aztán egy körül alszunk el.

Nekem elég ennyi alvás, elüzemelek vele, így sok minden belefér a napba. Természetesen ez csak egy átlagos nap, előfordul, hogy a fiam az apukájánál tölt egy-két napot, ilyenkor este kimozdulunk, barátokkal találkozunk, étterembe megyünk.

Hétvégén egyik nap mozgalmasan, aktívan telik, barátokkal, programokkal, múzeumlátogatással, társasjátékozással, a másik nap pedig otthon vagyunk, ha kell dolgozunk, de leginkább pihenünk, feltöltődünk, sokáig alszunk, legozunk, játszunk, elintézzük az online heti bevásárlást, stb, olvasunk, hosszú fürdőt veszünk, stb.

Nekem az emberi kapcsolataim ápolása mellett viszonylag sokszor van igényem az egyedüllétre a gondolataim rendezéséhez, új ötletek kitalálásához, vagy csak a regenerálódáshoz. A futás, az olvasás, a szauna és a fürdő arcpakolással az az idő, ami szent s csak az enyém, és bizony ragaszkodom hozzá, hogy MINDENNAP részem legyen ebben, ha csak fél órára, akkor annyira, de minden egyes nap. Az edzőterem látogatást, a baráti találkozókat és egyéb személyes programokat manuálisan bevezetem az online naptáramba, így a bejelentkezési rendszer automatikusan blokkolja az idősávot, és biztosan nem szervezek rá semmi mást.

Hetente, kéthetente egyszer, amikor a fiam nincs velünk vagy már elaludt úgynevezett fókusznapot tartunk, amikor én is és a párom is egész este dolgozunk a számítógépen. Általában közben fókuszálást segítő zenét hallgatunk, és ágyba dőlésig, hajnali egyig, kettőig dolgozunk, írunk. Másnap kicsi több kávé csúszik le, ez tény.

Mivel sok a tennivalóm, egy időben alkalmaztam asszisztenst, aki csomagolt helyettem és postára rohangált, bevásárolt, takarított a rendelőben, ügyeket intézett.

Ő elköltözött, méltó utódját még nem találtam meg, de a kiszervezést továbbra is aktívan gyakorlom. Tudom, hogy az időm mennyire értékes, így a mindennapi apróbb pakoláson, teregetésen kívül a nagyobb házimunkát és a vasalást is a takarítónőnk végzi otthon és a rendelőben is.

Ezzel sok időt spórolok meg, mert sokat mosunk, és mert végtelen bénán vasalok. A bevásárlást online végezzük és házhoz szállítást kérünk egy olyan idősávban, amikor otthonról dolgozunk.

Ha otthonról dolgozom, és nagyon fókuszáltnak kell lennem, nem engedhetem meg magamnak, hogy sokszor elterelődjön a figyelmem. Ha nem akarom abbahagyni a munkát, hogy jaj, csak főzök egy kávét, jaj, csak letörlöm a port, jaj, csak leszaladok a kutyával, akkor fogom a laptopot és leugrom a közeli a kávézóba, ahol nincsenek ezek az otthonról-dolgozom veszélyek. Mivel már rutinos otthonról dolgozó vagyok, ritkán kell ezzel a lehetőséggel élnem.

Néha az egész napirend borul, ha vis major van, pl. beteg a gyerek nyilván elviszem orvoshoz, a kutyát nemrég műtötték, fél napot az állatorvosnál töltöttünk, ilyenek vannak, mindenkivel előfordulnak.

Erre megoldás, ha egyrészt azért próbálod amennyire rajtad múlik odafigyelni és ezeknek az esélyét minimalizálni, hosszát lecsökkenteni, vagy ha már muszáj, akkor előre tervezéssel egy kis hétvégi/esti extra munkával előre dolgozni, hogy a kérdéses napon ne legyen bűntudatod a befejezetlen dolgok miatt. Másik megoldás, hogy nem extra szorosan pakolsz be teendőket a naptáradba, hanem hagysz kis üresjáratokat, ahova teszed majd az ad hoc dolgokat, amik úgyis jönnek. Mindig jönnek:-)

Ma például ivartalanították a kiskutyámat, kötözésre vittük a nagyot és az iskolából is hívtak, hogy beteg a fiam menjek érte. Tényleg ramatyul festett úgyhogy kellett mondanom pácienst és elvinni dokihoz.

Ott tüdőzörej hallottak nála úgyhogy elirányítottak a Heim Pálba, négy óránk ugrott amíg ott röntgenre vártunk. Szerencsére nem talált zörej- okot az rtg, viszont az összes esti páciensemnek mea culpáznom kellett. Szóval ma kevesebbet dolgoztam, mint az átlag, hatékony napokon, több ideig takarítottam hányást, mint írtam vagy konzultáltam. Csoki kutya az otthonunkat hányta szét az altatástól, Karma kutya az autómat a fájdalomcsillapítóktól, a kisfiam pedig az irodámat az összeszedett vírustól.

De van ez így néha.

Az ilyen napok után, ha beüt a krach, éjjel próbálom behozni magamat, amikor a kis betegek már az igazak álmát alusszák.

Nagyon nagyon fontos, hogy a páciens- lemondás tényleg csak nagyon ritkán, vis major esetén történhet meg, mielőbb szólni kell, hogy feleslegesen ne induljon el az ügyfél és a lehető leghamarabb fel kell ajánlani neki, akár rendelési időn túl is új időpontot. Fordítsd ezt le nyugodtan a te üzletedre, iparágadra!

Ad hoc lehet nem csak krízis, hanem örömteli esemény is, lehet például, hogy felkérnek egy interjúra, forgatásra, akkor sokszor neked kell alkalmazkodnod az időbeosztáshoz, interjú időponthoz, például élő adásba kapcsolásnál, stb.

Ezzel át is evezünk új vizekre, második Mesterkurzus témánkhoz.

Hogyan legyél meggyőző és magabiztos a médiában?

Első ízben, amikor szerepelned kell szakmád szakértőjeként, valószínűleg a torkodban fog verni a szíved. Semmi baj, ne aggódj, ez teljesen normális, mindenki izgul.

Még én is emlékszem az első interjúkra, megszólalásokra, szerintem még a hangom is remegett, de a kezem biztosan. Az ember idővel ebbe is belejön, az idő és a gyakorlás, a tapasztalat neked dolgozik. De azért ne bízd csak az időre, dolgozz te is azon, hogy jól menjen!

Mi az, amit a legtöbb szereplésre felkészítő workshopon hallhatsz?

Nos, szerintük a legfontosabb, hogy ha szakértőként megjelensz valahol akár a médiában, akár tévében, vagy egy előadáson, akkor “hitelesnek kell látszani.”

Hát, én ezzel semmiképpen sem értek egyet, nem hitelesnek kell látszani, hanem hitelesnek kell lenni!

A sorrend pont fordított, mint ahogy gondolnád, nem hitelesnek látszol s ettől majd idővel hiteles is leszel, hanem hiteles vagy, egy ideje már ezt gyakorlod s akkor ha már jóideje hiteles vagy akkor, de csakis akkor, hitelesnek is fogsz látszani.

Azt mondják, hiteles az, aki vizet prédikál, vizet is iszik. Ez sem így van:-) Ha mondjuk egyszemélyes vállalkozásod van, de multicégeknek adsz tanácsot, akkor az általad adott tanácsokat kellene alkalmaznod a mikrovállalkozásodban is? Ugye hogy nem!

Hiteles az, aki ért ahhoz, amiről beszél. tudja, mikor, kinek és milyen helyzetben jelent megoldást a problémára, s milyen helyzetben nem fog működni. Ha fel tudod mutatni, hogy hat multicégnek már segítettél a tanácsaiddal, a hetedik multicég szemében már hiteles leszel.

Ha felkészülten, szakmád szakértőjeként mész az interjúra/előadásra, ismered a vizet, amiről prédikálsz, minden szegletét, minden porcikáját megvizsgáltad kikutattad felfedezted kitapasztaltad megtanultad, akkor hiteles leszel.

Menj az interjúra szakértként, és segítő szándékkal. Legyen az a célod a szerepléssel, hogy segítesz az embereknek a tudásoddal, jobbá teszed a napjukat, vagy a tőled most kapott információval könnyebbé az életüket. Máris jókedvűen, magabiztosabban állhatsz a kamerák elé.

Ne feledd, izgulni emberi dolog, ne ostorozd magad érte.

Mielőtt elkezditek, alkalmazhatod a 12-es módszert: szívd be a levegőt 3 másodpercig mélyen a hasadba, tartsd bent 3 másodpercig, fújd ki 3 másodperc alatt, és várj 3 másodpercet, mielőtt újrakezded.

Ha beszéddel készülsz, a bevezető 2-3 mondatot tanuld meg fejből, hiszen megszólalni a legnehezebb. Ha az első mondatokon túl vagy, és látod, hogy nem dőlt össze a világ, nyugodtabb leszel és már beszélhetsz fejből vagy kis vázlat alapján.

A klasszikus trükk beválik: gondolj valakire, akit szeretsz és akiről tudod, hogy drukkol neked szívből és támogat, és képzeletben neki mondd a szöveget, vagy válassz egy szimpatikus arcot a közönségből, és képzeld el, csak ő van ott, csak hozzá beszélsz. arra azért figyeld, hogy ne csak őt bámuld folyamatosan, mindenki felé igyekezz szemkontaktus lehetőségét biztosítani.

Természetesen mondanom sem kell, legyél hihetetlenül felkészült, alapos, profi. Nem kell a tökéletességre törekedned, a tökéletes emberektől, akik mindig csodaszép mondatokban beszélnek, mindig elképesztően csinosak és sílusosak, tökéletes életet élnek, és a hajuk is mindig tökéletesen áll, egy kicsit mindannyian irtózunk. Jobban szeretjük a valódi embereket.

A megjelenésed legyen alkalomhoz illő. fontos, hogy beszéljünk a ruhádról. sokan azt gondolják, hogy az öltönyös/kosztümös elegáns megjelenés az, ami hitelessé tesz, és segít a szakértői imázsod kialakításában. Valójában az a fontos, hogy a megjelenésed legyen az alkalomhoz illő, de ha inkább farmeros lány vagy, megteheted, hogy a farmerhez veszel egy szép blúzt, garbót egy elegáns ékszerrel, és máris nem kell kiskosztümben feszengened és a szoknyádat húzogatnod, ha kényelmetlenül érzed magad benne.

Legyél önazonos- ezt a csodásan fellengzős szót fordítsuk le úgy, hogy jól érzed magad, fesztelenül, nyugodtan, kényelmesen, magabiztosan.

A ruhád legyen tiszta, vasalt, illjen a foglalkozásodhoz, legyen kényelmes. Tudd benne tenni a dolgodat, ellátni a feladataidat, a célcsoportod pedig fogadja el. Térjen el a konkurenciád öltözködésétől, passzoljon hozzád és a személyiségedhez, fejezze ki az egyéniségedet, legyen megjegyezhető.

Ha te szeretnél kiskosztümben rohangálni, vagy tényleg elengedhetetlennek érzed a business lookot, akkor is csempéssz bele valami egyénit a megjelenésedbe.

Ha mindenki fehér blúzban feszít, te vegyél színeset, minden nap más színű elegáns körömcipőt a fekete helyett.

Ha leugrasz a sarki kisboltba, nem kell puccba vágnod magad, az edzőteremben lehetsz joggingnaciban, de az utcán, napközben mindig legyél készen arra, hogy megszólíthat egy potencionális ügyfél, és át kell tudnod kapcsolni üzleti módra egy pillanat alatt akkor is, ha szabadidődet töltöd.

Szóval, már magabiztosan indulhatsz az interjúra.

Csak azt kell elérned, hogy hívjanak is, minél több helyre, minél gyakrabban.